Tekintsen szinte bármelyik játszótérre, és talál bennük egy közös jellemzőt – a csúszdákat. És ha gyerekek vannak a játszótéren, biztosan látni fogja őket csúszni és szórakozni. A spirális alagutaktól a dupla széles változatokig ezek a gyártmányok teszik teljessé és csábítóvá a játszóteret.
Azonban előfordulhat, hogy a játszóterek meglátogatása akadályokba ütközhet és így a gyerekek kimaradhatnak ebből az élményből. Ebben az esetben a kerti csúszda, ami hasonlóan vonzó a gyerekeknek és valamilyen szinten biztosítja a játszótéri darabok előnyeit is.
A gyerekek szeretik a gyors csúszást a játékszerkezet tetejéről szintjéről az aljára. Arcukban a szellő és a gyors mozgás olyan izgalmas, hogy lelkesen felmásznak a csúcsra, és újra lecsúsznak. A kerti csúszdák izgalmasak, olyan élményt adnak a gyerekeknek, amelyek egyedülállóak a többi játszótéri elem tekintetében.
Ha egy gyerek felmászik, hogy elérje a kerti csúszda tetejét, már csak le kell ülnie és mehet a szórakozás. Az azonnali rohanás vonzóvá teszi a kerti csúszdákat a gyerekek számára. Más játszótéri felszerelések további erőfeszítést igényelhetnek a szórakozás előtt. A hintáknak például néhány percnyi lendületre van szükségük ahhoz, hogy izgalmas magasságot érjenek el.
A gyerekek ezáltal boldogulnak a játékra, tanulásra és a világ megtapasztalására fordított strukturálatlan idővel. A szabad játéknak is nevezett strukturálatlan játék lehetőséget ad a gyerekeknek, hogy előre meghatározott iránymutatások nélkül kölcsönhatásba lépjenek környezetükkel.
A kerti csúszda a gyerekek érzékszerveinek hasznára válhat, de nem annak az ötnek, amit ismerünk. A szagláson, látáson, ízlelésen, tapintáson és halláson túl van propriocepciónk és vesztibuláris rendszerünk. A propriocepció segítségével tudjuk beazonosítani testünk helyzetét és azt, hogy hol vagyunk a térben. A vesztibuláris rendszereket pedig egyensúlyi rendszereknek is nevezik, és segítenek információt kapni arról, hogyan mozog testünk és milyen gyorsan mozog.